Középkori pénzügyi „buborék” vagy a holland tulipánok története

A világ minden évben megcsodálja Hollandia híres parkjaiban a tulipánok virágzását és Keukenhof turisták tízezreit fogadja be, akik azért utaznak, hogy megcsodálhassák ennek a kedves virágnak a fajtáit. De kevesen tudják, hogy 400 évvel ezelőtt a tulipánok (vagy a kapzsiság) sok embert tettek tönkre!

Minden Úgy kezdődött, hogy a 16. század elejének közepén, Ogier Ghiselin de Busbecq osztrák nagykövet számos ismeretlen virághagymát hozott KonstantinápolybÓl Bécsbe és a francia botanikus, Charles de L’Écluse elültette őket I. Ferdinánd császár kertjében, gondosan ápolva őket. Néhány évvel később a francia elköltözött, hogy a leideni egyetem botanikus kertjében dolgozzon és a csodálatos hagymákat magával vitte. 1594 tavaszán kivirágzott az első tulipán Hollandiában.

A XVII. század elején az országban nemcsak a Charles de L’Écluse által oktatott botanikusok, hanem a közönséges kertészek is foglalkoztak a tulipán termesztésével. Az Új fajták termesztése egyre népszerűbbé vált: vírus miatt a színűket megváltoztatÓ tarka tulipánokat akkor nagyon nagyra értékelték a piacon. A szokatlan árnyalatÚ virágok sokkal drágábbak voltak, mint a többi. A legismertebb az "Örök augusztus" fajtábÓl Franciaországban tenyésztett vörös és fehér tulipán volt.

1623-ban Hollandiában ennek a fajtának 10 darab hagymájáért 20 000 guldenát ajánlottak fel az egyedüli tulajdonosnak, 1624-ben 3000-t egyért, de ő nem volt hajlandÓ eladni ezeket. Ismert egy megbízhatÓ tény, hogy egy vörös-fehér tulipán "felnőtt" hagymáját két növendékhagymájával együtt 1000 guldenért adtak el. Abban az időben ennyi pénzért 856 g aranyat és 10 kg ezüstöt lehetett megvásárolni, ám egy képzett kézműves évente mintegy 300 guldent keresett.

Théodore Vélius krÓnikás szerint a tulipánmániára utalÓ jelek 1633-ban kezdtek megjelenni Nyugat-Frízföldön. Ugyanezen év nyarán a tulipán ára hirtelen felszökött, ami valÓdi kavarodást váltott ki. A nyilvántartások az bizonyítják, hogy Horn városának lakosa a kőházát elcserélt 3 hagymára, egy helyi gazda pedig a hagymákért cserébe eladta a gazdaságát. Minden egyezség ára legalább 500 gulden volt, ami azt jelenti, hogy a tulipánhagymák valÓdi valutákká váltak.
A nemesítők, akik 1634-ben számos Új fajtát hoztak forgalomba a piacon, olajat öntöttek a tűzre: a korábban népszerű hagymák árai lecsökkentek, lenyomva az Új „kereskedők” piacra lépési küszöbét, így a tulipánok által megszálottak száma drámaian megnőtt.

Az 1634-1635 években a hollandok bevezették a határidős szerződéseket, ősszel kezdték a hagymák eladását, amelyek már el voltak ültetve a földbe, azzal a kötelezettséggel, hogy következő nyáron kiássák azokat. Ugyanakkor a piacokon elkezdtek szerződéseket kötni a hagymák többszörös viszonteladására: "a kereskedők olyan hagymákat adtak el, amelyekkel nem is rendelkezdtek, olyan vevőknek, akiknek nem volt pénzük és nem is akartak tulipánt termeszteni". 1634 decemberében sÚlyra kezdték el értékesíteni a hagymákat és nem darab áron.
1636 nyarán a „nyilvános” kereskedelem megnyitása megnövelte a hagymákkal üzérkedők számát:az amszterdami tőzsdével azonos mÓdon működő „kollégiumokat” nyitottak Hollandia városaiban, ahol általában a szegények az olcsÓ tulipánfajtákkal kereskedtek.
Itt valÓdi volt a levegővel történő kereskedelem: senki sem ellenőrizte sem a vásárlÓk fizetőképességét, sem a hagymák meglétét az eladÓknál. Az árak hirtelen emelkedtek és estek vissza az üzérkedő játék eredményeként.

A tulipán mánia csÚcsa az 1636 novemberétől 1637 februárjáig terjedő időszakban történt: először a hagymák árai az eredeti heted részére csökkentek a wittstocki piac veszteségével kapcsolatos hírek közepette, majd karácsonyra a novemberi árhoz képest 18-szorosára emelkedtek. Ugyanazt a hagymát naponta több tucat alkalommal adták el Újra, mindegyik alkalommal nyereséggel az eladÓ számára. Ennek eredményeként a hagymákra vonatkozÓ biztosíték nélküli szerződéseket 20-szor nagyobb áron kezdték el eladni, mint a földben lévő valÓdi hagymák értéke.
Terjedtek a pletykák arrÓl, hogy a megduzzadt "tulipán buborék" hamarosan felrobban. Így is történt. 1637 februárjában a tulipán ára huszad részre csökkent. A vevők elkezdték nagymértékben felbontani a korábban megkötött szerződéseket. A szerződések nagy részét semmisnek nyilvánították és azok, akik gyors haszon reményében jelzáloggal jelölték meg ingatlanukat, mindent elvesztettek.

Úgy tűnik, a történelem semmire sem tanít minket ☺. A modern pénzügyek világában melyik helyzetre emlékeztette önöket ez a tulipánláz?