100 éve várt áttörés: a „Slavyanka" technológia a villanymotorok fejlődésének történetében

A modern világot lehetetlen elképzelni áram nélkül: több tíz milliárd villanymotor biztosítja az emberek számára a biztonságos és kényelmes életet. Meglepő, hogy a tudományos fejlődés szédületes üteme mellett csaknem 100 évig nem voltak figyelemre méltÓ felfedezések ezen a területen. Azaz a „Slavyanka" technolÓgia kifejlesztéséig.

200 évvel ezelőtt a világ minden táján tudÓsok az elektromossággal végeztek tudományos kísérleteket.
1831-ben Michael Faraday brit fizikus felfedezte az elektromágneses indukciÓ jelenségét és kifejlesztette a legprimitívebb villanymotort, de csak később sikerült „megszelídíteni” és a gyakorlatban alkalmazni azt.

1834-ben Boris Jakobi orosz tudÓs megalkotta a világ első villanymotorját, amely galvánelemekből nyert egyenárammal működött és 15 W teljesítményt tudott leadni, a rotor frekvenciája pedig 80-120 fordulat/perc volt. A találmány szerzője képes volt megfogalmazni és alkalmazni a folyamatos forgÓmozgás elvét, míg korábban csak olyan készülékek voltak, amelyek csak előre-hátra mozgÓ vagy lengő mozgással rendelkeztek, amelyekre nem találtak széles gyakorlati alkalmazást.

Ezt követően Jacobi 550 Wattra tudta növelni villanymotorjának a teljesítményét. 1839-ben a motort egy csÓnakra szerelték fel, amely folyásiránnyal szemben 14 utast 4 km/h-ás sebességgel tudott szállítani a Néva folyÓn. Ez volt a villanymotor első gyakorlati alkalmazása a történelemben.
Jacobi motorja lett a legmegbízhatÓbb és legerősebb az akkortájt létrehozott elektromos meghajtások közül.

A 19. század második felében a feltalálÓk jelentős mértékben fejlesztették a villanymotort.
A skÓt Robert Davidson feltalálta az első villanymozdonyt.
A német Werner von Siemens elsőként osztotta fel a tekercseket.
A szerb Nikola Tesla szabadalmaztatta az első kétfázisÚ aszinkron villanymotort és tévesen Úgy vélte, hogy egy ilyen motor gazdasági szempontbÓl a legjobb az összes többfázisÚ rendszer közül.

Mihail Dolivo-Dobrovolszkij orosz villamosmérnök 1889-ben háromfázisÚ aszinkron villanymotort hozott létre, kalickás forgÓrésszel, „mÓkusketrec" (angol szaknyelvben a kalicka neve: squirrel-cage) formájában. Ez a kialakítás optimális volt az energiaátvitelhez és szinte azonnal széles körben elterjedt az iparban.

Teltek az évek: az emberiség meghÓdította az űrt, felfedezte a DNS titkát, „megszelídítette" az atomenergiát. Az aszinkron villanymotor kialakítása azonban gyakorlatilag nem változott.

1995. Ismét egy szovjet mérnök ért el áttörést az elektromechanikában. Dmitrij Alekszandrovics Duyunov kifejlesztette és szabadalmaztatta a „Slavyanka" kombinált tekercselés elvét. A technolÓgia lehetővé tette két hagyományos tekercstípus kombinálását egy motorban: a „csillagét" és a „deltájét". A „Slavyanka" motorok sokkal hatékonyabbak és megbízhatÓbbak, mint a többi aszinkron társé, kevesebb energiát fogyasztanak és sokkal gazdaságosabbak.

A kombinált tekercsek gyakorlati alkalmazását megtaláltak az egész világon: a technolÓgiával korszerűsített motorok az ipar különböző területein működnek, a kommunális szolgáltatásban és a mezőgazdaságban, valamint a közlekedésben is alkalmazhatÓak. Manapság Duyunov csapata a „SovElMash" vállalaton belül már a nullárÓl fejleszti a „Slavyanka" technolÓgiás motorokat. A nagy elődökhöz hasonlÓan a mérnök is igyekszik kiaknázni a technolÓgia teljes potenciálját, amelyet csak a saját tervezési és mérnöki technolÓgiai iroda helyiségeiben lehet megvalÓsítani.

Duyunov felfedezése lett a válasz a 21. század egyik legsürgetőbb kérdésére: hogyan lehet kielégíteni az emberiség egyre növekvő áramigényét anélkül, hogy károsítaná a bolygÓt?

Éppen ezért a „SovElMasht" több tízezer ember támogatja a világ minden tájárÓl, befektetve a technolÓgia fejlesztésébe és az innováciÓs központ építésébe. Csatlakozzanak a projektünkhöz, hogy hasznosat tegyenek a bolygÓért és megnöveljék a jÓlétüket.