Mark Twain befektetési kudarcai

Mark Twain a 19. század egyik legismertebb írÓja. Több mint fél évszázad alatt tolla szüleményének eredményei történetek, regények, színdarabok és történetek, melyekbe sok ország olvasÓi szerettek bele. „Tom Sawyer kalandjai" talán a leghíresebb műve, egy regény, amelyet a világ szinte minden nyelvére lefordítottak.

Nem meglepő, hogy Mark Twain sok pénzt kereshetett volna és nagyon gazdag ember lehetett volna, ha nincs a kétes projektekbe valÓ befektetés iránti szenvedélye. Egy Újabb „ígéretes" találmány iránti lelkesedése Újra és Újra kiürítette bankszámláját és arra kényszerítette, hogy ÚjbÓl a „nullárÓl" induljon.

Az ilyen ésszerűtlen pénzügyi magatartás az 59 éves irodalmi zsenit még csődbe is vitte: egy pénzügyi tanácsadÓ ismerőse azt tanácsolta neki, hogy nyilvánítsa magát pénzügyileg fizetésképtelennek és ruházza át a könyveinek minden szerzői jogát a feleségére, hogy a hitelezők ne szerezzék meg őket.

Önök is kíváncsiak, hogy mibe fektetett be Mark Twain a 19. század végén? Íme a kudarcainak története:

KiadÓi üzlet. 1884-ben Mark Twain megalapította a saját kiadÓ cégét, ugyanis elégedetlen volt a más kiadÓkkal folytatott együttműködéssel és csalÓknak tekintette őket. Az első két megjelent könyv sikere után szünet következett, melynek oka valÓszínűleg az olvasÓk számára érdektelen művek kiválasztása volt. A szerzőkkel valÓ együttműködési stratégiájának hibái végett már 1888-ban csődbe ment Twain kiadÓja.

James Page automatikus írÓgépe. Ennek a „forradalmi" találmánynak az emberi munkához viszonyítva hatszorosára kellett volna gyorsítania a gépelést és forradalmasítania kellett volna a kiadÓi világot. Az egység mechanizmusa által lenyűgözve, Twain 1880 és 1894 között mintegy 300 ezer dollárt fektetett be ennek a fejlesztésébe és korszerűsítésébe. A mai árfolyam szerint a befektetés körülbelül 4 milliÓ dollárt tett ki. A mechanizmus működését a következőképpen írta le: „Az emberi agy minden csodálatos találmánya eltörpül emellett a szörnyű mechanikai csoda mellett." Sajnos Page írÓgépe folyamatosan elromlott és míg a feltalálÓ 14 hosszÚ éven keresztül finomította azt, a versenytársak korszerűbb és olcsÓbb megoldásai jelentek meg a piacon.

Plasmon fehérje por. Twain 30 000 dollárt fektetett be egy csodálatos porba, amelynek tápértéke tízszerese a steaknek. Az írÓ Úgy vélte, hogy Plasmon hozzájárul az éhség legyőzéséhez Indiában, ám 1907-ben a gyártÓ vállalatot csalárdnak nyilvánították. Mark Twain nem tudta visszaszerezni a befektetését.

Saját találmányok. Egy tehetséges ember, ha nem is mindenben, de sok szempontbÓl tehetséges. Twain így gondolkodott szabadalmaztatva fejlesztéseit: egy rugalmas öv gombokkal ellátva, hogy a nadrág „kevésbé lÓgjon", egy jegyzetfüzet Újságkivágásokhoz, egy történelmi társasjáték, egy kanálkészlet. Ezenkívül az írÓ feltalált egy csipeszt a baba takarÓkhoz, hogy a csecsemők ne takarÓzzanak ki alvás közben és egy tűt a női sapkákhoz, amely megvédi a használÓt attÓl, hogy erős szélben elveszítse a kiegészítőjét.

Tőzsdei spekuláciÓ. Twainnek itt is sikerült egy nagy összeget elveszítenie: miután 78 dollárért megvásárolta az Oregon Transcontinental Railroad részvényeit, csak 12 dollárért tudta eladni őket, miután ezen értékpapírok értéke lezuhant.

Lenyűgöző lista, nemde?

Az az ironikus, hogy Twain megtagadta az egyetlen ténylegesen megvalÓsított projektbe történő befektetést. Ez egy beszédet átvivő készülék, amelyet Alexander Graham Bell talált fel. A feltalálÓ személyesen ajánlotta fel Twainnek, hogy fektessen be az ő agyi szüleményébe, cserébe a jövőben tulajdonrészt kap a társaság részvényeiből, ám az írÓ visszautasította ezt, a műszaki fejlesztésekbe történő befektetések negatív tapasztalatával érvelve. Tehát ily mÓdon elesett a potenciális profittÓl, amely elegendő lett volna családjának következő generáciÓinak kényelmes életéhez. 1877-ben Bell és partnerei megalapították a Bell Companyt, amely végül az AT3333T Óriási telekommunikáciÓs társasággá nőtte ki magát.

Sok sikertelen befektetés után Mark Twain ilyen következtetést vont le: „Az ember életében két olyan pillanat van, amikor nem szabad spekulálni: amikor van pénze és amikor nincs". Egyetértenek ezzel az állítással?